A pitypang legendája

Ez a történet is szerepelhetne az életrajzolatok rovatban. Talán bele is teszem. Hiszen látszólag ugyan csak a korábbi magazinom története, de éppúgy az én történetem is. Péntek volt, amikor hazatértem a Föld szinte méterre pontosan másik feléről. A fiam hívott, hogy anya beadta a válópert… Hétfőn már egy ügynökségnél dolgoztam.Folytatom az olvasást!

Torz tükörben elenyészik a lelkünk

Az előző bejegyzésemben a megértéseimnél tartottunk. Hogy kezdtem megérteni az életem különböző sorsfordító pillanatait, döntéseit, folyamatait. Azt, hogy önmagam holtterében éltem eddig az életem. A születésem történetét például már számos alkalommal olvastam, de csak most értettem meg igazán. Eddig olyan kis ’jópofa’ volt, örültem, hogy anyukám ilyen jól ír. CsakhogyFolytatom az olvasást!

Önmagam holtterében

Egy éve írtam egy végül nem publikált bejegyzést a Kerekeken guruló élet kapcsán az alábbi felvetéssel: Vajon megválthatja-e egy minibusz az életed? És rögtön hozzátettem, hogy Nyilvánvalóan nem, de elég közel állhat hozzá. Nem sokkal később elindultam egy 4.000 kilométeres utazásra egy minibusszal, mely utazás örökre megváltoztatott mindent. Pár hétFolytatom az olvasást!

A lélekre nem létezik protézis

„Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” Hamvas Béla Erről szólnak Justin Baldoni alkotásai is. Amikor ősszel a bírósági válaszlevél beadásának határideje taposott a nyakamon vaskos csizmájában és nyomta lelkem a padló alá…, nos, akkor mintha ketten lettem volna. Az egyik énem egy meggyötört,Folytatom az olvasást!

Háttérkép

Amikor megnéztem a Két lépés távolság és a Felhők című filmjeit, akkor érdekelni kezdett, hogy Justin Baldoni miért forgat ezekről a végstádiumban lévő, varázslatos emberekről és csodálatos szeretteikről ilyen mélyen elgondolkodtató alkotásokat. „Utoljára a lélek hagyja el a süllyedő testet.„ Birtalan Ferenc Ekkor találtam rá arra a beszédére, melyet azFolytatom az olvasást!