"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
Hajnalonta begyújtok a kályhába, s a kis sparheltbe, hogy jó meleg legyen az ébredésükre. Megtöltöm a kotyogóst kútvízzel és illatos kávéval, odateszem rotyogni. Mikor hallom, hogy már hamarosan lefő, a kis piros, nyeles kiöntőbe tejet öntök és azt is megmelegítem. Teszek még fel teavizet egy kannába, hogy legyen a reggelihezFolytatom az olvasást!
A következő autós nagyutazás (az előzőt itt találod) majd tíz évvel később, 2018 nyarán esett meg velem. Igen, jól olvastad, sajnos ez az út még mindig nem volt tudatos. Leginkább csak úgy megesett velem. 🙂 Ekkor is kaptam egy lehetőséget, én pedig vakmerőn sodródtam ismét az árral. Vakmerőn, mert egyFolytatom az olvasást!
2012-ben volt egy álmunk a kis családommal. Vagy így utólag visszagondolva, sajnos inkább csak az enyém… Egy biokertészetet akartunk létrehozni a Gerecse és a Vértes találkozásánál, az erdő alatti hegyoldalban. Lázasan kezdtem a munkához, az élet azonban másként rendelkezett… A hirtelen jött lelki és anyagi törés kapkodást szült, hiszen egyszerreFolytatom az olvasást!
Elővett egy üveg PORTO RICO rumot, egy vékonyfalu békebeli kevertes poharat, majd megfogta az öreg tengerész pipázós kis szobrocskáját, s a dolgozószobájába vonult. Az ablakokkal körülvett, világos kis helyiségben csak egy kopottas íróasztal álldogált magányosan. Valamikor egy titkárnőé lehetett a negyvenes években. Nemrég került elő egy vidéki nyaraló rejtekéből. LetetteFolytatom az olvasást!