Beni nem törekedett ledönteni Linda falait, de érezte, hogy valahogy öntudatlanul is ez történik. S közben mintha saját száműzött szíve is rátalálna a hazavezető útra. Mintha egy ideje már mindketten azon gondolkodtak volna, hogy ki merjék-e mondani, amit valójában éreznek és gondolnak. Aztán Linda védelmi falai valahogy omladozni kezdtek. –Folytatom az olvasást!
– Valamivel ki kell mára kapcsolni a fájdalomreceptoraidat! – mondta Linda. – Se alkoholom, se internetem! – válaszolta Beni viccesen, bár még mindig térdre rogyva. – Haverok, fekvőtámasz! – a gyorsan jött válasz jókedvre derítette Benit. Lassan feltápászkodott a konyhakőről, és olyan mély lélegzetet vett, mint aki most tér visszaFolytatom az olvasást!
Linda volt az. Munkaügyben kereste. Ekkor még egyikük sem gondolta, hogy milyen elemei erővel sodorják majd egymást egy megfoghatatlan, csodálatos, örvénylő valami felé. Linda néhány megoldatlan ügy kapcsán hívta Benit, aki személyes életének hullámverései közt bizony felhalmozott néhány elmaradást. Beszélgetni kezdtek. Beni hónapok óta kutatott, hogy segítséget kapjon élete legnagyobbFolytatom az olvasást!
Hajnalonta begyújtok a kályhába, s a kis sparheltbe, hogy jó meleg legyen az ébredésükre. Megtöltöm a kotyogóst kútvízzel és illatos kávéval, odateszem rotyogni. Mikor hallom, hogy már hamarosan lefő, a kis piros, nyeles kiöntőbe tejet öntök és azt is megmelegítem. Teszek még fel teavizet egy kannába, hogy legyen a reggelihezFolytatom az olvasást!
A következő autós nagyutazás (az előzőt itt találod) majd tíz évvel később, 2018 nyarán esett meg velem. Igen, jól olvastad, sajnos ez az út még mindig nem volt tudatos. Leginkább csak úgy megesett velem. 🙂 Ekkor is kaptam egy lehetőséget, én pedig vakmerőn sodródtam ismét az árral. Vakmerőn, mert egyFolytatom az olvasást!