"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
Anyák napján volt egy kedves vendégem a masszázsra. Egy négy gyermekét egyedül nevelő édesanya. Rettenetes állapotban volt a teste, amit persze nem mondhattam neki, bár ő is tisztában van vele. Két órát tudott szentelni az idejéből, ami hatalmas szó a gyerekek 24/24-es szolgálata mellett. Aggódtam, mert nem tudott belelazulni aFolytatom az olvasást!
Van egy öreg, vasszerkezetű masszázsasztala az unokahúgoméknak. Azt el tudom kérni neked, ha meg tudod csinálni. Nagyon instabil már, nem tudom, hogy meg lehet-e erősíteni, de ha megoldod, akkor a tiéd lehet. Elhozzam? Abban az anyagi helyzetemben bármi jó volt, csak megszolgálhassam a menedéket, amit kedves barátnőm adott nekem aFolytatom az olvasást!
avagy egy ikerlabirintus története. (Az előző bejegyzés folytatása.) Az este végül nem úgy alakult, de a hajnalt nem hagyhattam ki. Érezni akartam a hely energiáit. Látni a napfelkeltét, magamba szívni a friss levegőt, érzékelni mindazt, amiben a tulipánlabirintus majd él, s járják mindazok, akiket elhoz ide az élet, a TulipGardenFolytatom az olvasást!
A Facebookon volt egy bejegyzésem 2025. március 6-án, amelyben azt írtam, hogy 2.000 valamiből építünk labirintust, és az sem nem LEGO, sem nem puzzle. Nos, 2.500 lett belőle! Maradhat? No, de mi is az a 2.500 valami, amiből megépítettük a legújabb labirintusunkat az elmúlt napokban Összehasonlításképpen Tenerifén 960 hófehér kőbőlFolytatom az olvasást!
A felkészülést, a megérkeztetés egy részét egy gyógyteával kezdjük még egy közeli kávézóban. Felelős labirintusjárás kísérőként ezt tartom a legfontosabbnak. Hihetetlen bizalommal találkozom mindig, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nem magam miatt. Annak fontos, hogy meg tudjuk ezt teremteni, aki a labirintust fogja járni. Nem nézzük az órát. MeglepveFolytatom az olvasást!