"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
Egy kora tavaszi este…..fiatal pár szerette egymást….. a férj kicsit későn eszmélt. A feleség pár hét múlva orvoshoz ment, mert azt gondolta megfázott. A doki azonban közölte, hogy ezt bizony nem megfázásnak nevezik, talán inkább ráfázásnak. A fiatalasszony elkeseredett, sírt, hiszen alig 21 éves! Szinte még a gyerekkorból is aligFolytatom az olvasást!
…avagy nomen est omen Itt, az eddigi világom végén, a helyiek voltak talán az elsők egész eddigi utazásaim során, akik közül többen is megkérdezték, hogy mit jelent a keresztnevem. Mondjuk az én esetemben a vezetéknév is beszédes, de azt ugye nem személyesen én kaptam, még ha talán azt sem véletlenülFolytatom az olvasást!
Viszonylag sokat utazhattam eddigi életemben, amiért rendkívül hálás is vagyok. Gyermekként főként Európát járhattam be édesanyámmal, nagymamámmal, meg egy ideiglenes rokonnal. Akkoriban minden spórolt pénzem filmekre és előhívásra költöttem, mert a fotózás már ekkor is nagy szenvedélyem volt. Első sivatagi élményem katonakoromban szereztem, amikor több mint 5000 kilométert vonatoztam ötszázhatvanadFolytatom az olvasást!
…avagy kényszerű múltfeltárásom kalandos története Írta: Jámbor Diktálta: szó szerint az élet Lektorálták: a mindennapok most és a jövőben mindenkor …mert kérem az Istent, hogy amíg élek, segítsen méltónak maradnom a kegyre, amit menet közben kaptam. Hogy mindez honnan indult? Nos, az messzire vezet… Természetesen nem azon a bizonyos júliusiFolytatom az olvasást!
…avagy életiskolai gyorstalpaló „Ülj le mellém, valamit mondok!” A történet persze nem itt, hanem a velem született múlttal kezdődik. De azt még nem írtam meg. Mármint nem a múltat nem írtam meg, hanem az arról szóló bejegyzést. De hamarosan az is meglesz. Hiszen a saját, jövőbe nyúló múltunk vezet elFolytatom az olvasást!