…avagy egy kedves barátnőmnek támogatásképpen. Nemrég már kiszámoltam, hogy mennyi ideje is… De mindig elfelejtem. Talán nem is lényeges, mert ez egy örök utazás. Köszönöm, hogy része vagy az életemnek, még ha találkozni…, na igen! Akkor találkoztunk először, és egyelőre utoljára is személyesen. Azóta felnőttek a gyermekeink. Ahogy a minapFolytatom az olvasást!
Ma van a 17. születésnapod. Ez az első a kis életedben, amit nem tölthetek veled. Idő megáll, lélek megszólal, és az igazság fénybe borítja az embert… 16 éven keresztül szinte minden napot együtt tölthettem veled. Jelen lehettem az életedben. Már a megfogantatásod előtt, hiszen egyértelmű és határozott vágyam volt, hogyFolytatom az olvasást!
Az előző bejegyzésemben a megértéseimnél tartottunk. Hogy kezdtem megérteni az életem különböző sorsfordító pillanatait, döntéseit, folyamatait. Azt, hogy önmagam holtterében éltem eddig az életem. A születésem történetét például már számos alkalommal olvastam, de csak most értettem meg igazán. Eddig olyan kis ’jópofa’ volt, örültem, hogy anyukám ilyen jól ír. CsakhogyFolytatom az olvasást!
Egy éve írtam egy végül nem publikált bejegyzést a Kerekeken guruló élet kapcsán az alábbi felvetéssel: Vajon megválthatja-e egy minibusz az életed? És rögtön hozzátettem, hogy Nyilvánvalóan nem, de elég közel állhat hozzá. Nem sokkal később elindultam egy 4.000 kilométeres utazásra egy minibusszal, mely utazás örökre megváltoztatott mindent. Pár hétFolytatom az olvasást!
„Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” Hamvas Béla Erről szólnak Justin Baldoni alkotásai is. Amikor ősszel a bírósági válaszlevél beadásának határideje taposott a nyakamon vaskos csizmájában és nyomta lelkem a padló alá…, nos, akkor mintha ketten lettem volna. Az egyik énem egy meggyötört,Folytatom az olvasást!