Pánik indul!
Azt hiszem, csak akkor ébredtem rá valamelyest a valóságra, amikor a fiam születésének alkalmából kitettek az utcára, és bizony nem hívtak taxit.Folytatom az olvasást!
"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
Azt hiszem, csak akkor ébredtem rá valamelyest a valóságra, amikor a fiam születésének alkalmából kitettek az utcára, és bizony nem hívtak taxit.Folytatom az olvasást!
Tegnap még volt életed, ma meg mintha helikopterről dobtak volna a semmi közepébe. Sehol egy út, sehol egy elágazás. Csak forogsz körbe szédülten. Döntened kell: Lefekszel és megadod magad a reménytelenségnek, vagy utat törsz a sűrűben. Csak a megérzéseidre hallgathatsz. Talán naponta kell majd újrakezdened. A jövő még nem látható,Folytatom az olvasást!
Az én életemben is elérkezett a ráébredés pillanata. Pontosabban annak a folyamatnak a kezdete, amely folyamat szembesít az egész eddigi életemmel. És ez egy hatalmas áldás. Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán lehetőséget kapok a megélésre és a megértésre és nem csupán öntudatlanul száguld velem az élet tovább…Folytatom az olvasást!
Fizikailag többször voltam már sokkal messzebb. De ilyen közel még sohasem voltam saját magamhoz. Messzire vitt és egyben az eddigi legközelebb a valódi önmagamhoz.Folytatom az olvasást!
Nemrég értem haza az újonnan érkezett magyar pártól, Csillaéktól. Nagyon kemény útjuk volt. A GPS számos vakvágányra vezette őket. Igencsak fáradtan és gondterhelten érkeztek, ráadásul a GPS ide, a Paese-be egy nagyon nehéz, meredek, autót és embert próbáló zerge ösvényen hozta fel őket a nagyjából negyedórás sima, aszfaltozott út helyett.Folytatom az olvasást!
| Studio Senso di Vita | Minden jog fenntartva! © | 2026