Aki voltam, s aki vagyok

By:
On:
In: Vendégírások

Fogod-e bennem érteni a nőt? Az erőset, a magányosat, a művészt. Aki gyászolva sír a küszöbön mikor elhagyod, s másnap töretlen mosollyal ragyog. Azt kérted találjam ki ki vagyok. De a való igazság az, hogy amit látsz, az csak az, amit én láttatni hagyok.#voltam Nem vagyok más, mint emlék egyFolytatom az olvasást!

Monokómia

By:
On:
In: Vendégírások

Puha dombokon illan léptem,temetve magam alatt történelmem.Monokróm lombokon reményempihen az erdők mélyében. Békét  ád a fehér világ,mikor árnyak kísérik az éjszakám.Ítéletektől reszkető apró virágszirmai letörnek, ha nincs ki vigyázna rá. Hulló csillagok drága koszorújatemeti bánatom alá a porba.Hintót fogatva visz távoli országbaaz ismeretlen arcú Fehérlófia. Lombok hercegének leszek társa,tiszta szívűFolytatom az olvasást!

Ébredés

By:
On:
In: Lélekköltemények

Reggeli kávém álmos szemeivel engedem be soraid, elmém tompa ösvényein lassan kúszik ez a hajnali fény. Lázasan húzkodom térdig csúszott lélektakarómat, azt hiszem még fázom az éjszaka hidegétől. Aztán hírtelen megroppan a jég, s én elmerülök magasságodban…Folytatom az olvasást!

Befejezetlen történet

By:
On:
In: Lélekköltemények

Mint egy könyv… mely a polcon társai hűlt helyére puffan,eltűnik a porban, mely körülötte robban. A sárga idő lassan a lapjaiba ivódott,pár fejezet olvasatlan, mindhiába íródott. Hirtelen elillan a por, talán kinyílt egy ablak,bekúszik egy fénysugár… Befejezetlen történet – ez áll a borítón.Folytatom az olvasást!