"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
…avagy a természet kőtemplomai közt járva A mindennapjaink jelentős részét a virtuális világban éljük különböző falak és dobozok közé zárva. Van azonban egy különleges hely, ahol ugyan megismerkedhetünk az igazi szürkeséggel is, de ahol a színek sem csupán csak a megszólalásig hasonlatosak. Valódi a szél, és a hőmérsékletet sem lehetFolytatom az olvasást!
A hívás viszont nem halkult el és anyám hamarosan beleroppant a vágyai és a társadalom elvárásainak folytonos ütközésébe. Minden nappal és minden korty alkohollal szivárgott el belőle az élet.Folytatom az olvasást!
avagy ahogy a végtelen felszabadít Vad volt. A méretes kövek kasztanyettaként ropogtak a sodrásában. Messziről hallatszott a hullámverése. Nem vagyok valami nagy úszó. De ellenállhatatlan volt a vonzalom. két esztendeje – igaz északabbra, de – épp az ő végtelensége kényszerített térdre, s mosta át a lelkem. A szerelem hozott vissza.Folytatom az olvasást!
Bár már önmagában az is heroikus küzdelem volt, hogy koporsószökevény állapotomban felkutassam magamban a bennem élő Leonidászt, aki önfeláldozásával időt nyer a testem és a lelkem többi részének, azért reménykedtem, hogy talán mégsem lesz olyan véres csata a túra, mint a spártaiak Thermopülai-szorosnál vívott harca volt.Folytatom az olvasást!
vagy Dumb és Dumber magyar módra Valamikor – még lánykoromban, volt egy csehszlovák (olyan rég volt, hogy már az ország sem létezik) Favorit kerékpárom, és egy cimborám, akivel elhatároztuk, hogy életünkben először lekerékpározunk a püspökladányi edzőtáborba. Igaz, hogy eladdig csupán ki-ki a saját lakókörnyezetének környéket járta addig bringával, de keményFolytatom az olvasást!