"Bár nem tudom hova robog a világ szekere velünk, ám addig is olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek értelme és értéke talán továbbörökíthető, bármi legyen is a jövő. Úgy segít megélni a mában, hogy élni tudjunk majd a jövőben is."
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Babits Mihály Már tizenéves koromban, egy püspökladányi harcművészeti táborban egy esti beszélgetésnél azt mondta egy nálam talán 8-10 évvel idősebb társam, hogy nagyon gazdag, de nagyon nehéz életem lesz. A jóslata végül be is teljesedett.Folytatom az olvasást!
Messziről jöttünk. Nagyon sokfélék vagyunk. Életkorban, életútban, felfogásban. Talán én voltam az egyik legjobban meglepve, hogy mennyire. Száz, szinte teljesen különböző ember. Vagy mégsem? A klímaválság hozott össze bennünket? Vagy az általunk még soha nem látott aszályos nyár? Esetleg valami egészen más? Mit tanulhat az ember a permakultúrából? Technikákat, melyekFolytatom az olvasást!
Remélem, valaki vigyáz rád odafent úgy, ahogyan én nem tudtamA kismadarak minden tavasszal fészket raktak a téli bundádbólMár soha többé nem hűsölsz a kifeküdt levendulabokor tövében…és nem tudok semmit jóvátenni Nem ezért indultunk útnak. És álmomban sem gondoltam, hogy majd így leszel már csak velünk… De ha már útnak indultunk,Folytatom az olvasást!
Talán nem is abban a pillanatban,ködbe vész az emlékezet…De mindig újra és újra,valami sokkal nagyobb született.Veletek, általatok, bennem.Folytatom az olvasást!
…avagy pár tucat női bugyival gazdagabban. Az érettségi és a katonaság között édesanyám mindent elkövetett, hogy valami munkát szerezzen nekem, pedig egészen jól elvoltam a heti tíz harcművészeti edzéssel. Így lettem például expediáló diszpécser is egy logisztikai cégnél. Mondjuk a kőműves segéd munka után nagy ugrásnak számított, még ha fogalmamFolytatom az olvasást!