Nem a méret a lényeg

Vagy mégis?

Egy labirintusnak természetesen nem a mérete a lényeg. Egy ujjlabirintussal is megtehető a belső utazás, vagy egy papírra rajzolt változaton.

Azért szeretem a labirintusparkokat is, mert ott ki-ki a megérzésére, a belső elhívására hallgatva, vagy éppen a pillanatnyi állapota alapján választhat magának a különböző méretű és fajtájú labirintusok között.

Természetesen az ember bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes lehet az önmagához és a mindenséghez való kapcsolódásra, vagy ha annyira harmóniában, állandó szívkoherenciában van, akkor talán el sem veszíti soha ezt a kapcsolatot.

A többségünk számára azonban a labirintus egy nagyszerű támogató eszköz lehet ebben a száguldó világban a lecsendesedésre, az önmagunkhoz és a mindenséghez való visszatérésre, a jelenlétre.

A lélek beletágulhat a térbe…

Személyesen én a nagy labirintusokat szeretem, mert a lélek a nyugtalan benső, vagy a terhelt külvilág nélkül is szabadabban tud beletágulni a térbe. (Persze ez ijesztő is lehet annak, aki éppen nem akar önmagával hosszasabban egyedül lenni.)

S mivel a labirintusnak nincsenek magas falai, mint az útvesztőnek, nincsenek benne zsákutcák és elágazások sem, valamint nem lehet benne eltévedni, mint az útvesztőben, ezért nem tart folyamatos stresszhelyzetben és döntési kényszerben sem.

Olyan, mint egy igazi zarándoklat. Már a gondolatától is szárnyra kaphat a lélek.

Hát még egy álomszép környezetben, a Jón-tengerrel és Roseto történelmi óvárosával a háttérben, rózsák tengerében sétálva!

(A rózsáknak természetesen most még kell 3-4 év, hogy szép bokrokká fejlődjenek, de tiszta energiájuk, zöldjük nyugtató látványa, virágzásukkor a szirmaik illata és pompája már az első évtől kezdve segít megérkezni a jelenbe, a fejünkben, a lelkünkben és a külvilágban dörömbölő kérdések és kételyek elcsendesítésére.)

Ezzel együtt nem az vezérelt bennünket, hogy a világ legnagyobb labirintusát építsük meg, de sok szempontból mégis sikerülni látszik mindez.

Sajnos, amíg a világ keveri a labirintust és az útvesztőt (sok nyelv meg sem különbözteti), és amíg nincsenek megfelelően regisztrálva a labirintusok a The Labyrinth Society minden erőfeszítése ellenére sem, addig nehéz megmondani, hogy pontosan hol is helyezkedik el ez a mi „kis” rosetoi rózsalabirintusunk a paraméterei tekintetében a világtérképen.

De nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi „pusztán” kőlabirintus állapotában is az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb. (Méretét tekintve a R’new, Dél-Afrika egyik legnagyobb, Chartres-stílusú botanikai labirintusa nagyobb, de az – ahogy a nevében is van, botanikai labirintus, mérhetetlen számú fűszernövénnyel és gyümölcsössel.)

Rózsalabirintusból pedig szerintem bátran kijelenthető, hogy ez a mi „kis” rosetoi labirintusunk a legnagyobb a világon.

És ő egyben egy megbékélés labirintus is, melyből szintén kijelenthető, hogy a legnagyobb.

Ráadásul zsályákat is ültetünk a rózsák közé, hogy amíg a rózsák kellően nagyok nem lesznek, addig a zsályák megvédjék őket a kártevőktől. Erre az időre tehát a világ legnagyobb zsályalabirintusa is lesz egyben.

A megbékélés labirintus építéséhez egyébként az eredeti tervező és alkotó, Clare Wilson engedélyére is szükség van. Örömmel és végtelen hálával a szívemben jelenthetem, hogy én rendelkezem Clare Wilson személyes, írásos hozzájárulásával, egyben nagykövete is vagyok ennek a labirintustípusnak.

És itt szeretném kifejezni a hálámat Retep Zsalah barátomnak és mentoromnak is, aki megmutatta annak idején ezt a labirintusformát. Köszönöm Péter, és keep walking! 😉

Miért izgalmas mindez, hiszen ahogy mondtam, nem a méret a lényeg. Vagy mégis?

Nem szeretném a mérettel kapcsolatosan eddig már említetteket ismételni, így most engedjétek meg, hogy Roseto és a helyi közösség szempontjából mutassak egy aspektust:

Ha a világ egy ideje nem a járványoktól, háborúktól, politikától, katasztrófáktól, drámáktól lenne hangos, akkor is elég nagy lenne a marketingzaj, telis tele hamis értékekkel. Így meg aztán különösen fontos, hogy a jónak, az igaznak, az értékállónak is utat találjunk az emberek füléhez és szívéhez.

A megbékélés labirintus már a nevével is ezt szolgálja.

Calabriának szüksége van a hírverésre. Szüksége van rá, hogy kellően vonzó legyen a világ számára.

Roseto identitásának a visszaadásához és megőrzéséhez persze elegendő lenne egy rózsakertet létesíteni, de a világhírhez ennél több kell.

A világ legnagyobb rózsalabirintusának – különösen egy megbékélés labirintusnak – az ötlete, és a hozzá kapcsolódó programterveink már elég hangosak és vonzóak lehetnek mindehhez.

A rózsalabirintus eleve egy lépés afelé, hogy Roseto története túllépjen a hely határain. Hogy tudassuk a világgal, hogy ez a sokszor lenézett, lebecsült vidék igaz kincseket rejt a helyi emberek szívében, a földjében, a történelmében, a kultúrájában és a legendáiban egyaránt.

Ha pedig mindez a világ legnagyobb megbékélés rózsalabirintusát jelenti, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy felfigyeljen ránk a világ.