Varázslat Montegiordanoban

Nem is tudom, hogyan összegezhetném a tegnapi napot itt, Montegiordanóban… Annyira sok élmény volt.

Délelőtti hangolódás és egyedi muzsika

Már kora délelőtt felcsendült a rezesbanda, ami egyből különleges hangulatot varázsolt a faluba. Elindultak a településen keresztül, ahogy a tavaszi körmeneten is kétszer voltak, délelőtt és délután is.

Bár délelőtt nem tudtam kimenni hozzájuk, a lakásba beszűrődő tiszta hangok azonnal elárulták: szívvel, tehetséggel és tudással zenélnek. Valami egészen különleges rezgés áradt belőlük. Este aztán órákon keresztül élvezhettük ezt a csodát!

Sosem gondoltam volna, hogy egy rezesbanda zenéjét ennyire meg tudom szeretni, de jelentem, sikerült! Sőt, egyenesen imádom! A csapat tele van fiatalokkal, akikben nemcsak a zenei tehetség, de a calabriai néplélek is nagyon mélyen gyökerezik. Látszik rajtuk, hogy nemcsak játszanak, hanem élnek minden hangot.

A zenekarvezető és a banda között pedig olyan hihetetlen az összhang, ami lenyűgöző. Rendkívüli az empátia, a megértés, a kölcsönös bizalom és a harmónia. A vezető karizmatikus, inspiráló és finom jelzésekkel éri el ezt a tökéletes együttműködést. Este még egy külön kis koncertet is adtak.

Egy kis aukció is belefért!

Még szintén délelőtt figyeltem fel arra, mintha egy aukció hangjait hallottam volna a főtér felől…
„20 euro una volta… 20 euro due volte… Niente di più? 20 euro… Venduto!” (Ez annyit tesz: 20 euró először…, 20 euró másodszor… Senki többet? 20 euró… Elkelt!)

Este, a mise után aztán már láttam is a „bizonyítékot”: különféle helyi termékek, finom gyümölcsök, sajtok és borok kerültek kalapács alá, és ez a „játék” este is folytatódott! Még nem tudom pontosan, milyen célt szolgáltak ezek a felajánlások, de láthatóan ez is egy csodálatos, ősi tradíció Montegiordanóban. És higgyétek el, nem akármilyen sajtok és borok voltak ám!

Türelem és jelenlét

És itt jegyezem meg, ami talán az egyik legfontosabb tanulság volt számomra: hiába a nagy meleg, az itteniek tisztességgel felöltöznek az ünnepeikre, és végtelen, szeretetteljes türelemmel várják meg, amíg lezajlik egy-egy programrészlet, vagy rendeződik valami, ami fennakadást okoz. Szerintem mi már nem vagyunk ennyire türelmesek.

De hihetetlenül jó érzés közöttük egy kicsit lelassulni, lenyugodni. Ha ők nem aggódnak, akkor én miért tegyem?

Montegiordano, Noé bárkája

Eljött a délután, és ahogy a tavaszi események alapján már sejtettem, a mise nagyjából egy órán keresztül tartott, az azt követő körmenet pedig kettő órás volt.

(A misén kicsit sajnáltam, hogy csak halványan emlékszem az otthoni szertartások szövegeire. Itt is ugyanaz a menete. De a jelenlét ebben is segít. Nem feltétlen kell minden szót értened, hogy átélhesd.)

De ezt az időt egyszerűen nem veszed észre, ha képes vagy együtt rezegni a helyiekkel, együtt áramolni az eseményekkel, és teljességgel átadni magad a történéseknek, a jelennek.

Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, hogy a modern ember Balira utazik, meg 2.000 dolláros ayahuasca szertartásokon vesz részt, de spontán is belehal az életébe, mert elszakadt a közösségtől, családtól, önmagától, az isteni lényétől… miközben ősidők óta itt van a recept.

A montegiordanoi emberek még ismerik. Még értik és élik. És bárkinek megadják a lehetőséget a „gyógyulásra”, pusztán a példájukkal. Pusztán azzal, ahogyan élnek.

És Montegiordano vezetése?

Amikor a világ vezetői mind megőrültek, akkor itt képesek az összes szeretetteljes értéket egy nagy hajóra tenni, és a viharos tengeren átmenteni az utókornak, mint Noé. Igen, Montegiordano Noé bárkája. Az életet szolgálja.