…avagy összekötni az eget a földdel Húsz év után nemrég újra találkoztam a hálakő fogalmával. Az élet nagy rendező, tudja mikor kell emlékeztetnie. De soha semmit nem mond el előre. Éppen ezért nem tudtam pontosan, hogy miért is kotorászok a tenger fenekén kavicsot kutatva a hajóskapitányok városában, amely évszázadok ótaFolytatom az olvasást!
Úgy érezte, hogy a helyiség sárgászöld, súlyos, savanyú levegőjét legfeljebb tömbökben lehetne csak kihordani, magától már elszivárogni sem tud…Folytatom az olvasást!
…avagy a túloldal kapujában. Csoda kis utcába kerültem egy időre nemrég, alig félórányira Budapesttől. Újabb példa, hogy a kedvesség és a jóság nem földrajzi kérdés. Nem helyfüggő. Főleg idősek lakják, de olyan fiatalos közvetlenséggel, mintha átkerültem volna a mennyországba. Ők már biztosan korábban átlépték a kaput, a külsejük így megmaradtFolytatom az olvasást!
Az élet lepajszerolt rólam mindenkit, de szó szerint mindenkit. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, hogy szeretnem érdemes ezt az állapotot és éppen ez benne a lényegi tanítás is, de most még csak az elfogadásával próbálkozom. Éltem már egyedül, ne érts félre, kérlek! De ez most valami nagyon más. Nagyon,Folytatom az olvasást!