…és ezt tiszta szívből tettem. Amikor megtudta, hogy megfogantam, akkor el akart vetetni. Még nem voltam négy éves, amikor azt mondta anyámnak – Jobb helyen van nálad! – és elhagyott bennünket. Alig múltam negyven, amikor egy hagyatéki tárgyalásra szólító közjegyzői idézésből tudtam meg, hogy már nem él. Közte semmi…. EbbenFolytatom az olvasást!
…avagy kényszerű múltfeltárásom kalandos története Írta: Jámbor Diktálta: szó szerint az élet Lektorálták: a mindennapok most és a jövőben mindenkor …mert kérem az Istent, hogy amíg élek, segítsen méltónak maradnom a kegyre, amit menet közben kaptam. Hogy mindez honnan indult? Nos, az messzire vezet… Természetesen nem azon a bizonyos júliusiFolytatom az olvasást!
…avagy életiskolai gyorstalpaló „Ülj le mellém, valamit mondok!” A történet persze nem itt, hanem a velem született múlttal kezdődik. De azt még nem írtam meg. Mármint nem a múltat nem írtam meg, hanem az arról szóló bejegyzést. De hamarosan az is meglesz. Hiszen a saját, jövőbe nyúló múltunk vezet elFolytatom az olvasást!
Az élet lepajszerolt rólam mindenkit, de szó szerint mindenkit. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, hogy szeretnem érdemes ezt az állapotot és éppen ez benne a lényegi tanítás is, de most még csak az elfogadásával próbálkozom. Éltem már egyedül, ne érts félre, kérlek! De ez most valami nagyon más. Nagyon,Folytatom az olvasást!