Soha nem tudtam mi az a gyűlölet. Egyszer azonban beköszöntött az én életembe is. Sokáig kellett dolgozzon rajta, de egyszer csak sikerült áttörnie a falakat. Végül is meg kellett tapasztaljam, hogy tudjam milyen végtelen és csodálatos érzés a megbocsátás. Le sem tudom már írni, hogy miket éreztem. Hogy milyen gondolatokatFolytatom az olvasást!
…avagy nomen est omen Itt, az eddigi világom végén, a helyiek voltak talán az elsők egész eddigi utazásaim során, akik közül többen is megkérdezték, hogy mit jelent a keresztnevem. Mondjuk az én esetemben a vezetéknév is beszédes, de azt ugye nem személyesen én kaptam, még ha talán azt sem véletlenülFolytatom az olvasást!
…avagy kényszerű múltfeltárásom kalandos története Írta: Jámbor Diktálta: szó szerint az élet Lektorálták: a mindennapok most és a jövőben mindenkor …mert kérem az Istent, hogy amíg élek, segítsen méltónak maradnom a kegyre, amit menet közben kaptam. Hogy mindez honnan indult? Nos, az messzire vezet… Természetesen nem azon a bizonyos júliusiFolytatom az olvasást!
…avagy életiskolai gyorstalpaló „Ülj le mellém, valamit mondok!” A történet persze nem itt, hanem a velem született múlttal kezdődik. De azt még nem írtam meg. Mármint nem a múltat nem írtam meg, hanem az arról szóló bejegyzést. De hamarosan az is meglesz. Hiszen a saját, jövőbe nyúló múltunk vezet elFolytatom az olvasást!
Egyszer csak – mint akit megszállt az ihlet – egy lapos, fekete borítású füzetet húzott elő kopottas zakója belső zsebéből. Épp elfért a markában. Olyan volt, mint amit a nyomozók használnak jegyzetelésre a régebbi filmekben, hogy segítsen nekik emlékezni minden pillanatra.Folytatom az olvasást!