…avagy nomen est omen Itt, az eddigi világom végén, a helyiek voltak talán az elsők egész eddigi utazásaim során, akik közül többen is megkérdezték, hogy mit jelent a keresztnevem. Mondjuk az én esetemben a vezetéknév is beszédes, de azt ugye nem személyesen én kaptam, még ha talán azt sem véletlenülFolytatom az olvasást!
…avagy kényszerű múltfeltárásom kalandos története Írta: Jámbor Diktálta: szó szerint az élet Lektorálták: a mindennapok most és a jövőben mindenkor …mert kérem az Istent, hogy amíg élek, segítsen méltónak maradnom a kegyre, amit menet közben kaptam. Hogy mindez honnan indult? Nos, az messzire vezet… Természetesen nem azon a bizonyos júliusiFolytatom az olvasást!
…avagy életiskolai gyorstalpaló „Ülj le mellém, valamit mondok!” A történet persze nem itt, hanem a velem született múlttal kezdődik. De azt még nem írtam meg. Mármint nem a múltat nem írtam meg, hanem az arról szóló bejegyzést. De hamarosan az is meglesz. Hiszen a saját, jövőbe nyúló múltunk vezet elFolytatom az olvasást!
Egyszer csak – mint akit megszállt az ihlet – egy lapos, fekete borítású füzetet húzott elő kopottas zakója belső zsebéből. Épp elfért a markában. Olyan volt, mint amit a nyomozók használnak jegyzetelésre a régebbi filmekben, hogy segítsen nekik emlékezni minden pillanatra.Folytatom az olvasást!
Az élet lepajszerolt rólam mindenkit, de szó szerint mindenkit. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, hogy szeretnem érdemes ezt az állapotot és éppen ez benne a lényegi tanítás is, de most még csak az elfogadásával próbálkozom. Éltem már egyedül, ne érts félre, kérlek! De ez most valami nagyon más. Nagyon,Folytatom az olvasást!