Az élet lepajszerolt rólam mindenkit, de szó szerint mindenkit. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, hogy szeretnem érdemes ezt az állapotot és éppen ez benne a lényegi tanítás is, de most még csak az elfogadásával próbálkozom. Éltem már egyedül, ne érts félre, kérlek! De ez most valami nagyon más. Nagyon,Folytatom az olvasást!
Ahogy a pokoljárásom során megélteket és megtapasztaltakat igyekeztem megérteni, feldolgozni és integrálni, ismét kaptam fentről egy ajándékot. A labirintust. Eleinte nem értettem, hogy mi is ez, csak azt éreztem, hogy dolgom van vele. Hogy segíti a belső folyamataimat, segít kapcsolódni a legbensőbb önmagammal és a mindenséggel. Sorban végeztem a tanfolyamokatFolytatom az olvasást!