Ma van a 17. születésnapod. Ez az első a kis életedben, amit nem tölthetek veled. Idő megáll, lélek megszólal, és az igazság fénybe borítja az embert… 16 éven keresztül szinte minden napot együtt tölthettem veled. Jelen lehettem az életedben. Már a megfogantatásod előtt, hiszen egyértelmű és határozott vágyam volt, hogyFolytatom az olvasást!
Az előző bejegyzésemben a megértéseimnél tartottunk. Hogy kezdtem megérteni az életem különböző sorsfordító pillanatait, döntéseit, folyamatait. Azt, hogy önmagam holtterében éltem eddig az életem. A születésem történetét például már számos alkalommal olvastam, de csak most értettem meg igazán. Eddig olyan kis ’jópofa’ volt, örültem, hogy anyukám ilyen jól ír. CsakhogyFolytatom az olvasást!
Az élet lepajszerolt rólam mindenkit, de szó szerint mindenkit. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, hogy szeretnem érdemes ezt az állapotot és éppen ez benne a lényegi tanítás is, de most még csak az elfogadásával próbálkozom. Éltem már egyedül, ne érts félre, kérlek! De ez most valami nagyon más. Nagyon,Folytatom az olvasást!