Múltunk hajnalai

Hajnalonta begyújtok a kályhába, s a kis sparheltbe, hogy jó meleg legyen az ébredésükre. Megtöltöm a kotyogóst kútvízzel és illatos kávéval, odateszem rotyogni. Mikor hallom, hogy már hamarosan lefő, a kis piros, nyeles kiöntőbe tejet öntök és azt is megmelegítem.

Teszek még fel teavizet egy kannába, hogy legyen a reggelihez és útravalónak egyaránt. Közben nekilátok elkészíteni a reggelit. Vékony szeleteket vágok a kenyérből, hogy élvezet legyen harapniuk. A szendvicsbe mindig kerül majonéz is, hogy könnyen csússzon. Sokféle zöldségből ágyazok meg a halnak, vagy felvágottnak, kerül még rá sajt és olíva, a végén pedig meghintem fűszerekkel.

Szépen megterítek, hogy már az asztal látványa is csábító legyen. Töltök narancslevet, odakészítem a vitaminokat és az útravaló finomságot. Frissen facsarok citromot a teába, és mézzel teszem harmonikussá az ízeit. Még egy pillantás, hogy minden rendben van-e. Nyugodt vagyok. Ott a szívem minden szeretete.

Gyengéden ébresztek. Olyan szép az arcuk, ahogy még békésen alszanak. Legszívesebben csak nézném őket egész nap! Szeretem a puha melegségüket, ahogy megérkeznek álomországból. A kislányomnak még átérem a hátát a tenyeremmel. Nem is volt olyan rég, hogy egész kis teste elfért a karomon. Vagy mégis? Hisz hamarosan kamaszodik…

Öltözködés, fogmosás, közben becsomagolom az útravalót, és előkészítek mindent az induláshoz. Én nem eszek. Majd ha hazatértem, megeszem a maradékot. A nagymamám is így csinálta. Sokat tanultam tőle. Megélte a háborút és 56-ot. Nem válogatott, nem pazarolt, és az egész életét az övéinek adta.

Melegítem az autót, hamarosan indulás. Mindenkinek mindene megvan? Mehetünk! Nagy ölelés és puszi, délután összeszedem a csapatot. Napközben hajtom a munkát, hogy élhessük az álmainkat. Mindig velem vannak. S közben tudom, semmi sem tart örökké…