Nem az volt a cél, hogy Magyarország legnagyobb labirintusát építsük meg, de valahogy ez is sikerült.
A cél egy tisztaenergiájú, lélekemelő helyen, a természet mélyén, ősi mintázat alapján, az évszázadok próbáját kiállt elemek felhasználásával egy olyan labirintus létrehozatala volt, ahol csak a természet mélye és hangjai, valamint a végtelen csillagos égbolt ölel át. Ahol igazán elmélyülhet az utazó, a vándor, a sétáló.
A tágabb teret (60 hektár) Kalivoda Imre hívta be, gondozza transzcendens és fizikai síkon is, majd amikor Suzie Poppins ajánlotta neki Csaba Szalayt és a labirintust, akkor jártában a nagyobb tér ezen szeglete szólította meg a labirintus helyszínéül, így ezt adta át szeretettel.
Amikor Imre mélyebben is megismerte a labirintust általam, valamint személyesen is megtapasztalta elévülhetetlen lelkesedésemet, akkor talán a legaktívabban vett részt a fizikai megvalósításban is. Nemcsak a teret adta, de minden mást is szívvel-lélekkel beleadott…
Az első területbejáráson öten tapogattuk le érzékeinkkel a teret, míg végül megszületett a középpont.
Az volt a javaslatom, hogy a helyszínen egykor virágzott, negyven éve két politikus vitája miatt egy tollvonással megszűntetett, azóta a természet által visszavett falu, Béndekpuszta maradványaiból építsünk valami újat, valamit újjá. Hiszen a téglákban benne van az akkori emberek munkája, szeretete, közösségi összefogása, az élete…
Egy labirintusnál mindig meghatározó, hogy honnan indulnak és hova érkeznek az azt járó emberek. Persze ha lehet, akkor itt is keleti tájolásra törekszünk. Eleinte a fák által alkotott boltívek alatt igyekeztünk meglátni a kanyargó ösvényeket.
Végül azonban a fák koronája közötti, körformájú tisztás közvetlen kapcsolatát találtuk meg a szabad éggel, így az eredetileg letapogatott, védett, fás környezet az indulás és megérkezés helye lett végül.
Mindennek az éjszakai járás adott további értéket, amikor az erdő mélyének sötétjében gyönyörű tükörképe volt a mécsesekkel kirakott labirintus az éjszakai égboltnak.
Az erdő pedig szó szerint körbeöleli a labirintust. Hangjai, susogása éppúgy összekapcsolnak bennünket a mindenséggel, mint a labirintus és a felette ragyogó, végtelen égbolt.
A munkálatokban egy fiatalokból álló, nemzetközi önkéntes csoport is aktívan részt vett, egy EURES tábor keretében. Ők elsőként járhatták be ezt a labirintust, délután csak játékosan, majd az éjszakában már elmélyülve.
Az éjszakai járásnál Imre csak annyit súgott a fülembe, miközben áramlásban volt bennünk és körülöttünk minden az éjszakában, hogy „Látod, így kell teremteni!”.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!
