Kövek között fejtve meg

A felkészülést, a megérkeztetés egy részét egy gyógyteával kezdjük még egy közeli kávézóban. Felelős labirintusjárás kísérőként ezt tartom a legfontosabbnak. Hihetetlen bizalommal találkozom mindig, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nem magam miatt. Annak fontos, hogy meg tudjuk ezt teremteni, aki a labirintust fogja járni.

Nem nézzük az órát. Meglepve látjuk, hogy mennyire elszaladt. Csípős hideg fogad odakint, de kapunk egy kis szívmelengető napfényt is a januári szombat délutántól. A ránk bízott tacskó is szorgalmasan szedi apró kis tappancsait, de érződik rajta, hogy hívja az erdő. Erősebb szívének lángoló elhívása, mint a járda hidege.

A falépcsőkön felfelé kaptatva a testünk is megérkezik a jelenbe. Van egy varázsa, ahogy az ösvényből kiérve elénk tárul a kőfejtő labirintusparkja, a természet különféle színeiben. Tartok egy kis történeti és történelmi áttekintést a labirintusok között.

Igyekszem csak annyit lépni, amennyit a másik érezhetően befogad. Mindig felelősséget érzek, hogy akinek labirintusjárást tartok, az sokkal többet vihessen magával, mint amivel érkezett. Márpedig Karolina járt már labirintusban. Nem tudtam mi van a lelkében és a fejében ezzel kapcsolatban, ezért a megérzéseimre támaszkodtam, hogy mivel és hogyan segíthetem.

Érdekes kérdés, hogy jó-e ha egy helyen ennyi labirintus van? Hiszen a választás szabadsága éppúgy lehet útvesztő is. (Szándékosan használom ezt a szót, hogy ezzel is hangsúlyozzam, hogy a labirintus nem útvesztő, de a választás vezethet oda. Természetesen annak is helye van. Ki hol tart éppen. És a labirintus egy papírlapon is működik.) Szakmailag azonban nagyon izgalmas, hogy kit melyik labirintus szólít meg.

A kávézóban úgy álltunk fel, hogy megfogalmazódni látszott a kérdés, amivel majd az ösvényre lép Karolina. Bennem azonban volt egy olyan érzés, hogy az odáig vezető gyalogút is lehet egy lelki zarándoklat, és formálódik még majd benne a belső világ. Így is lett.

Végtelenül hálás vagyok tanítóimnak, valamint a csoporttársaimnak (akiktől legalább annyit tanulok) és a labirintusos megéléseimnek, hogy úgy tudok már alakulni a helyzetekhez, ahogyan a víz teszi, amikor partot ér a sziklák, kövek és homokszemcsék között.

Nem kőbe véset ideológiák és előre eltervezett elképzelések írják a forgatókönyvet, hanem ami a mostban megjelenik. Teljes átlényegülés és figyelem, hiszen ez arról szól, aki a labirintust járni fogja.

Karolina végül kiválasztja azt a labirintust, amely az adott pillanatban megszólítja őt. Elmondom, hogy minden, ami ott és akkor történik, ami a környezetből utat talál hozzá, az része a folyamatának. Valójában én is először tapasztalom meg, hogy a tacskó is ajándék. Végül én viszem őt a karjaimban tartva, s kettőnk mozzanatai beépülnek Karolina folyamatába. Mint a családállításnál.

A labirintusba mindig elvárások nélkül lépünk be. De leírhatatlan boldogság látni a kilépő arcán és mozdulatain a meg- és átélteket. Hogy valami működött…

A megosztás gyönyörű pillanatai kezdődnek.

Közben megérkezik József is. Érzem, hogy Karolina is maradna még, és én is örülök, hogy általam kapcsolódhat két barát. Egy helyen megjelenik a labirintus, a permakultúra és a Járatlan Utakon Fesztivál. A külső és a belső utazás…

A napszak szürkületbe vált, mozognunk kell, hogy ne dermesszen le a hideg. Bennünk is elindul valami. Karolina reméli, hogy kihallhat még értékeset mindabból, amiket Józsefnek mesélek a labirintusokról. Világutazó barátom már sokfelé találkozott labirintusokkal, de bizalmat szavaz, hogy most végre meg is értheti őket.

Lelkesen magyarázok, miközben a nap még végső mozzanatában ráhelyezi az aranykoronát a labirintusok felett a kőfejtő szikláira. Most sem néztük az órát. Jó most így együtt. Együnk egy forró levest! Próbáljuk tartani az iramot a lelkesen megindult tacsival, aki jó kutya módjára tudja az utat lefelé. Nyár van a szívünkben. Közben szálingózni kezd a hó. Szinte egyszerre élünk meg minden évszakot.

Közben mesélek a béndekpusztai és a tenerifei labirintusról, amelyet Mosolykáéknál építettünk. Próbálom átadni a lehetetlent. Meg is hívom mindkét helyre a barátaimat. A leves után vár ránk a forró csokizás (aki tudja, hogy egészséges életmódra váltottam október közepe óta, az ezt most nem olvasta, ugye? :)).

Mivel mással is mehetnék át, mint lakóautóval. József hintója előállt. Az Esernyősben szembesülünk vele, hogy alaposan benéztem a dolgot, a Járatlan Utakon Fesztiválos csapata előző este volt itt. De, ha már eljöttünk…

Köszönöm szépen ezt a szép estét és délutánt!