Linda volt az. Munkaügyben kereste. Ekkor még egyikük sem gondolta, hogy milyen elemei erővel sodorják majd egymást egy megfoghatatlan, csodálatos, örvénylő valami felé.

Linda néhány megoldatlan ügy kapcsán hívta Benit, aki személyes életének hullámverései közt bizony felhalmozott néhány elmaradást.

Beszélgetni kezdtek. Beni hónapok óta kutatott, hogy segítséget kapjon élete legnagyobb drámájának megoldásához, de Linda volt az első, akivel lélektől lélekig tudott beszélgetni. Lindában valahogy minden a helyén volt. Beni teljes valójával neki tudta szentelni magát.

A felszakadó fájdalom gyakran késztette térdre, s ilyenkor néma maradt a telefon. De Linda szinte vele sírt. Beni később angyalhoz hasonlította őt, aki talán az idők kezdetétől vigyáz rá. Olyan volt Beni számára, mint a természet parfümje. Körbelengte, simogatta, jó érzésekkel töltötte el.

Ám, ahogy teltek a napok, Linda is megnyílt Beninek, s az angyalból ember lett. Beni ugyanis saját nyomorában sem feledkezett meg erről a kedves lélekről, aki hálás szívvel nyitotta meg lelke mélyének gondosan bezárt szobáit a viszonzott érdeklődésre.

Sosem találkoztak, sosem látták még egymást. Mégis táncolni kezdtek az éteren át egymással…

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.