Érintetlen kapcsolat

– Valamivel ki kell mára kapcsolni a fájdalomreceptoraidat! – mondta Linda.

– Se alkoholom, se internetem! – válaszolta Beni viccesen, bár még mindig térdre rogyva.

– Haverok, fekvőtámasz! – a gyorsan jött válasz jókedvre derítette Benit.

Lassan feltápászkodott a konyhakőről, és olyan mély lélegzetet vett, mint aki most tér vissza a fulladásból.

Kezdte azt érezni, hogy a nőben vonzalom ébredt iránta, amit minden igyekezete ellenére is egyre nehezebb lepleznie. Beni ekkor ismerte csak fel önmagában, hogy ez a vonzalom valójában kölcsönös. Benne is ébredezik valami ez iránt a különleges lélek iránt, pedig a lelkének egy részét száműzte e rút világból.

Nem tudta megmagyarázni magának ezt a mágnesként ható érzést, hiszen Linda semmiben sem hasonlított más, általa szeretett nőkre. Már persze ami a hangját és a gondolatait illeti, hiszen még soha életében nem látta őt.

Linda hangja nem volt bújós, de még csak játékos sem. Kedves volt ugyan, de határozott. Ám Beni mégis egyre inkább úgy érezte, hogy Linda csupán csak tartani akarja a távolságot. Mindent be tudott fogadni a nő gondolataiból, és villámgyorsan dolgozta fel a vele kapcsolatos érzéseket, gondolatokat.

Nem különösebben agyalt Lindán vagy a helyzeten, mégis mintha szélsebesen körbejárták volna mindketten egymást, és bontakozó kapcsolatuk lehetséges kimenetelét.

Linda ezért ugyan tett még néhány hamvába holt próbálkozást, hogy racionális elméjével valahogy megmagyarázza mindazt ami köztük történik, de Beninek sikerült elfogadtatnia az egyre gyengülő védelmű nővel, hogy ne akarja beskatulyázni a kapcsolatukat.

Ne agyaljon rajta fölöslegesen. Ne féljen, és ne aggódjon. Csak fogadja el annak ami. Úgy, ahogy van. Közben töredelmesen bevallotta, hogy ez vele is először történik meg, mióta csak az eszét tudja…