La solitude

By:
On:
In: Vendégírások

Hervadó időt hagy léptem,Lyukak a falon és sebek a mélyben.Száraz szavak az avar leplében,Hull a könny, mit a magány tép fel. Beteg világ szunnyad előttem,Betemet a hamu, fázik a lelkem.Csöndesen álmodik a természet,Fellegeinek ködével gyöngéden átölel. Ragadj magaddal édes madár,Tépj szét s vigyél magad után!Adj belőlem a fáknak mohát,Tavirózsáknak szépFolytatom az olvasást!

A meg nem született életek emlékére

By:
On:
In: Vendégírások

Békésen ült meg le mellém az ablakpárkányon az idő, míg én a Szeretetről morfondíroztam. Megrajzoltam arcát, felöltöztettem, majd adtam neki egy nevet. Majd udvariasan bemutatkoztam. Életed társa. Nem ragoztam, hogy mikortól és mennyi időre. Elegánsan siklottam el a részletek felett, megengedve magunknak a szabadság illúzióját. Egymás útvesztőinek lettünk vándorai, holFolytatom az olvasást!