Hála
Talán nem is abban a pillanatban,ködbe vész az emlékezet…De mindig újra és újra,valami sokkal nagyobb született.Veletek, általatok, bennem.Folytatom az olvasást!
„Az írás számomra egy módja annak, hogy beszéljek velem, és megnyugtassam a lelkemet.”
Anaïs Nin
Verseim és egyperces történeteim, melyek akár igazak is lehetnének. Életre keltik a fantáziát és az emlékeket. Egy kis lelki csend a szellemi zajban. Eszembe juttatják, hogy bármit hozzon is az élet, az írás mindig kéznél van.
Talán nem is abban a pillanatban,ködbe vész az emlékezet…De mindig újra és újra,valami sokkal nagyobb született.Veletek, általatok, bennem.Folytatom az olvasást!
„Megszűnt.Az idő a végtelen pillanatban hagyott.Te sem vagy, s én sem vagyok már.Mi ugrottunk kvantumot.”Folytatom az olvasást!
Reggeli kávém álmos szemeivel engedem be soraid, elmém tompa ösvényein lassan kúszik ez a hajnali fény. Lázasan húzkodom térdig csúszott lélektakarómat, azt hiszem még fázom az éjszaka hidegétől. Aztán hírtelen megroppan a jég, s én elmerülök magasságodban…Folytatom az olvasást!
Mint egy könyv… mely a polcon társai hűlt helyére puffan,eltűnik a porban, mely körülötte robban. A sárga idő lassan a lapjaiba ivódott,pár fejezet olvasatlan, mindhiába íródott. Hirtelen elillan a por, talán kinyílt egy ablak,bekúszik egy fénysugár… Befejezetlen történet – ez áll a borítón.Folytatom az olvasást!
Egy rendkívül viharos, szeles napon, amikor a lelkemben is ciklon örvénylett… vadul tombolt, s élesen fájtlelkem nem sebezhette megmire lement a napjabékém honolt a tájon isFolytatom az olvasást!
| Studio Senso di Vita | Minden jog fenntartva! © | 2025