A műhely
Fakósárga falának oldalán egyetlen ablaka, mint sapkába húzott szem figyelt. Deszkákból tákolt mustárszín ajtaja jellegzetes nyikorgással tárta fel e varázslatos kunyhó titkait valahányszor beléptem rajtaFolytatom az olvasást!
„Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.”
(Sören Kierkegaard)
Mindnyájan az élet felfedezői vagyunk. Amikor elakadunk az életutunkon, akkor szembesülünk traumáinkkal, sérüléseinkkel, félelmeinkkel. Kérdés, hogy szembe tudunk-e nézni, és meg tudunk-e küzdeni velük. Felismerjük-e őket egyáltalán? Mindnyájunk élete egy regény, és minimum egy tanulsággal biztosan szolgálhat másoknak is. Ezek itt az én életem történetei. Életképek, mérföldkövek, emlékek és gondolatok az életemről, az életemből. Az önismeret rögös útjairól, a néha zajos magányról, a folyton szárnyaló, ám olykor bolygóközi térbe tévedt lélekről. Mint mindenkinek, így nekem is olyan történeteim vannak, melyeket nem tud megírni a mesterséges intelligencia. Mert velem történtek meg. Bennem élnek. Az én sztorijaim, emlékeim, megéléseim, megtapasztalásaim. Időcseppek, hangulatfoszlányok, szívszilánkok, lélekmozaikok az életemből. Nem véletlen a közhely, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Köszönöm, hogy itt vagy és olvasod őket! Remélem, találsz bennük olyat, melyet hazavihetsz magaddal. És ne feledd: Visszaút nincs. Csak az önismeret.
Fakósárga falának oldalán egyetlen ablaka, mint sapkába húzott szem figyelt. Deszkákból tákolt mustárszín ajtaja jellegzetes nyikorgással tárta fel e varázslatos kunyhó titkait valahányszor beléptem rajtaFolytatom az olvasást!
…avagy a túloldal kapujában. Csoda kis utcába kerültem egy időre nemrég, alig félórányira Budapesttől. Újabb példa, hogy a kedvesség és a jóság nem földrajzi kérdés. Nem helyfüggő. Főleg idősek lakják, de olyan fiatalos közvetlenséggel, mintha átkerültem volna a mennyországba. Ők már biztosan korábban átlépték a kaput, a külsejük így megmaradtFolytatom az olvasást!
Mint amikor nézegeted a filléres emlékeid, mint Bródy János dalában, miközben melankolikusan pakolod őket egy ócska bőröndbe, melyről már tudod, hogy nem viszed majd magaddal. És nem a szomszéd utcába költözöl…Folytatom az olvasást!
A gyermekeimért Amikor 27 évvel ezelőtt megpillantottam a feleségem, úgy éreztem, hazaérkeztem. Csak őrá tudtam gondolni, minden sejtemmel azt akartam, hogy együtt élhessük le az életünket. Ezért minden éjjel kitettem egy mécsest az ablakomba, hogy mint a vándor az éj sötétjében, hazataláljon hozzám. Amikor összeházasodtunk, kapott is egy lyukas bakancsotFolytatom az olvasást!
Hajnalonta begyújtok a kályhába, s a kis sparheltbe, hogy jó meleg legyen az ébredésükre. Megtöltöm a kotyogóst kútvízzel és illatos kávéval, odateszem rotyogni. Mikor hallom, hogy már hamarosan lefő, a kis piros, nyeles kiöntőbe tejet öntök és azt is megmelegítem. Teszek még fel teavizet egy kannába, hogy legyen a reggelihezFolytatom az olvasást!
| Studio Senso di Vita | Minden jog fenntartva! © | 2025