avagy egy ikerlabirintus története. (Az előző bejegyzés folytatása.) Az este végül nem úgy alakult, de a hajnalt nem hagyhattam ki. Érezni akartam a hely energiáit. Látni a napfelkeltét, magamba szívni a friss levegőt, érzékelni mindazt, amiben a tulipánlabirintus majd él, s járják mindazok, akiket elhoz ide az élet, a TulipGardenFolytatom az olvasást!
A Facebookon volt egy bejegyzésem 2025. március 6-án, amelyben azt írtam, hogy 2.000 valamiből építünk labirintust, és az sem nem LEGO, sem nem puzzle. Nos, 2.500 lett belőle! Maradhat? No, de mi is az a 2.500 valami, amiből megépítettük a legújabb labirintusunkat az elmúlt napokban Összehasonlításképpen Tenerifén 960 hófehér kőbőlFolytatom az olvasást!
A felkészülést, a megérkeztetés egy részét egy gyógyteával kezdjük még egy közeli kávézóban. Felelős labirintusjárás kísérőként ezt tartom a legfontosabbnak. Hihetetlen bizalommal találkozom mindig, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nem magam miatt. Annak fontos, hogy meg tudjuk ezt teremteni, aki a labirintust fogja járni. Nem nézzük az órát. MeglepveFolytatom az olvasást!
…avagy egy labirintus története Tenerifén Hétfő van. Délután. Mennyi az esélye, hogy most sokan olvassátok? Pedig életem egyik legfontosabb írása ez. Ma átszámoltam: 11 labirintust építettem eddig. Kétszer vettem részt az alapképzésen, majd jött a haladó. Talán százan is megvagytok már, akik folyamatainak részese lehettem. Köszönöm! Nagy utat jártam beFolytatom az olvasást!
mely a Clare Wilson féle megbékélés labirintusra épült. 12-en voltunk. Már meg sem lepődöm ezen a számon… Aki ismer tudja, hogy 12. hó 12-én, 12 óra 12 perckor születtem a XII. kerületben – már ha esetleg a 12-es szám misztikája úgy egyébként nem lenne elegendő önmagában is. Indulás előtti esteFolytatom az olvasást!