…és még nincs vége a napnak! Reggel beugrok a helyi boltosokhoz, a mára már szokásosnak mondható kis beszerző körutamra. Sokszor nincs is szükségem mindenre, amit megveszek, de annyira szeretem őket, és annyira szeretném támogatni a kis létezésüket és nem egy multihoz hordani a pénzt… Amit ezektől az emberektől cserébe kapok,Folytatom az olvasást!
Úgy érzem, évtizedes bolyongásaimat követően nekem végre sikerült megtalálnom azt a közösséget, ahova a hazaérkezés érzésével kapcsolódhatok.. Ma már tudom, hogy az lett a megszületésem miértje, hogy Montegiordano közösségében kiteljesedve értéket teremtsek nem csupán az itteni embereknek, de mindenki másnak is a világon, különösképpen a gyermekeimnek.Folytatom az olvasást!
A körmenet a szokásos módon a Parrocchia Sant’Antonio di Padova di Montegiordano hatalmas fa ajtajából indul, és majd ide is tér vissza. Pontosabban a templom oltárához, amely mellett elhelyezik ismét Páduai Szent Antal (Sant’Antonio da Padova) szobrát a visszaérkezést követően. Az ereklyéket díszpárnákra helyezik, illetve kézben fogják, Szent Antal szobrátFolytatom az olvasást!
Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, hogy a modern ember Balira utazik, meg 2.000 dolláros ayahuasca szertartásokon vesz részt, de spontán is belehal az életébe, mert elszakadt a közösségtől, családtól, önmagától, az isteni lényétől… miközben ősidők óta itt van a recept.Folytatom az olvasást!