Mindnyájunk lelke egyazon forrásból ered. Egyek vagyunk. Talán nem ez a legmagasabb hegy a földön, melyen ez az aprócska falu áll, és mégis… ő az, aki megérinti az eget. Ahol az ég összeolvad a földdel. Itt nem lehet nem érezni ezt az ősi kapcsolatot. A mindenséggel, a természettel, a többiekkelFolytatom az olvasást!
Ma Krisztina és Gábor tiszteltek meg azzal, hogy eljöttek Montegiordano Paesebe. Nem tudom megunni ezt a helyet, de amikor olyanoknak mutathatom meg, akik maguk is elvarázsolódnak már az idevezető úttól is, akkor az számomra is egy újrafelfedezés. Köszönöm! Krisztinával és Gáborral valahogy mindig minden spontán alakul. Az első találkozástól aFolytatom az olvasást!
A helyzet az, hogy én most nagyon szégyellem magam. Talán bölcsebb is lenne nem leírni, de valahol a tájékoztatást tűztem a zászlómra. Az van, hogy én ma teljesen elfelejtettem a körmenetet Montegiordanoban. Annyira le vagyok maradva a munkával, hogy már csak a rézfúvósok hangolására lettem figyelmes… De valójában akkor semFolytatom az olvasást!
Ahogy a csapat előre áramlik, ennek a folyamnak a belsejében mikro áramlások zajlanak, azaz mindig akad más és más beszélgetőpartner, vagy csak csendes útitárs. Én közben nem tudom levetkőzni permakultúrás és rendezvényszervezői énemet sem (mondjuk itt az utolsó vegyértékem is meg van szólítva), figyelek, felmérek és tervezek.Folytatom az olvasást!
Nemrég értem haza az újonnan érkezett magyar pártól, Csillaéktól. Nagyon kemény útjuk volt. A GPS számos vakvágányra vezette őket. Igencsak fáradtan és gondterhelten érkeztek, ráadásul a GPS ide, a Paese-be egy nagyon nehéz, meredek, autót és embert próbáló zerge ösvényen hozta fel őket a nagyjából negyedórás sima, aszfaltozott út helyett.Folytatom az olvasást!