Viszonylag sokat utazhattam eddigi életemben, amiért rendkívül hálás is vagyok. Gyermekként főként Európát járhattam be édesanyámmal, nagymamámmal, meg egy ideiglenes rokonnal. Akkoriban minden spórolt pénzem filmekre és előhívásra költöttem, mert a fotózás már ekkor is nagy szenvedélyem volt. Első sivatagi élményem katonakoromban szereztem, amikor több mint 5000 kilométert vonatoztam ötszázhatvanadFolytatom az olvasást!
Volt, aki mindennapi életünk most meztelen utcáinak, kihalt tereinek eddig soha nem látott, nélkülünk kongó színpadát örökítette meg, s volt, akit fényképalbumai rejtett kincsei közé zárt a világ, s onnan küldte el eddig talán még számára is ismeretlen emlékeit.Folytatom az olvasást!
A következő autós nagyutazás (az előzőt itt találod) majd tíz évvel később, 2018 nyarán esett meg velem. Igen, jól olvastad, sajnos ez az út még mindig nem volt tudatos. Leginkább csak úgy megesett velem. 🙂 Ekkor is kaptam egy lehetőséget, én pedig vakmerőn sodródtam ismét az árral. Vakmerőn, mert egyFolytatom az olvasást!