Fakósárga falának oldalán egyetlen ablaka, mint sapkába húzott szem figyelt. Deszkákból tákolt mustárszín ajtaja jellegzetes nyikorgással tárta fel e varázslatos kunyhó titkait valahányszor beléptem rajtaFolytatom az olvasást!
…avagy a túloldal kapujában. Csoda kis utcába kerültem egy időre nemrég, alig félórányira Budapesttől. Újabb példa, hogy a kedvesség és a jóság nem földrajzi kérdés. Nem helyfüggő. Főleg idősek lakják, de olyan fiatalos közvetlenséggel, mintha átkerültem volna a mennyországba. Ők már biztosan korábban átlépték a kaput, a külsejük így megmaradtFolytatom az olvasást!
Mint amikor nézegeted a filléres emlékeid, mint Bródy János dalában, miközben melankolikusan pakolod őket egy ócska bőröndbe, melyről már tudod, hogy nem viszed majd magaddal. És nem a szomszéd utcába költözöl…Folytatom az olvasást!
A gyermekeimért Amikor 27 évvel ezelőtt megpillantottam a feleségem, úgy éreztem, hazaérkeztem. Csak őrá tudtam gondolni, minden sejtemmel azt akartam, hogy együtt élhessük le az életünket. Ezért minden éjjel kitettem egy mécsest az ablakomba, hogy mint a vándor az éj sötétjében, hazataláljon hozzám. Amikor összeházasodtunk, kapott is egy lyukas bakancsotFolytatom az olvasást!
Hajnalonta begyújtok a kályhába, s a kis sparheltbe, hogy jó meleg legyen az ébredésükre. Megtöltöm a kotyogóst kútvízzel és illatos kávéval, odateszem rotyogni. Mikor hallom, hogy már hamarosan lefő, a kis piros, nyeles kiöntőbe tejet öntök és azt is megmelegítem. Teszek még fel teavizet egy kannába, hogy legyen a reggelihezFolytatom az olvasást!