…avagy a ház, amit a lélek épített Mannának elmondtam az ismertetőt, de éreztem, hogy ő most nincs jelen. Nem kezdtünk bele az egyéni folyamataiba. Éreztem, hogy nincs nyitva rá. Ilyenkor nem is érzem jónak a labirintusjárást. Talán megvan az esélye, hogy kapjon tőle valamit, de ha nem, akkor úgy könyveliFolytatom az olvasást!
Bár az iskola épülete több nyarat megélt már mint Beni, mégis amolyan előfutára volt a modernizációnak, s így sehogy sem illett a megszokott környezetbe. Fekete vaskerítése szigorú határként választotta el a felhőtlen gyermekkort valami új, ismeretlen világtól, melynek lépcsőjén már nem kísérte senki fel a bizonytalan gyermeket. Ahogy átvergődött azFolytatom az olvasást!
Már nem emlékszik mikor fogta fel ténylegesen, hogy mit is jelent a sorkatonai szolgálat valójában. De személyes szabadságérzetének vészjelzője már akkor megszólalt, amikor kézhez kapta a behívót. Ifjú volt még. Azelőtt talán nem is kapott más hivatalos küldeményt, csak a személyi igazolványát. Ekkor még nem is sejthette, hogy a DerzsiFolytatom az olvasást!
Hey, teacher, leave them kids aloneAll in all, it’s just another brick in the wallAll in all, you’re just another brick in the wall Beninek és Horningernek már esélye sem maradt, hogy elhagyják az osztálytermet, mert Tyopper tanár úr – akit azért neveztek így a diákok, mert krumpli nagyságú stopperórájávalFolytatom az olvasást!
Dolgos, teltkarcsú asszonyság volt. A méretes ház egy ablaktalan, kicsinyke lyukában aludt éjszakánként. Olyankor hálóingbe bújtatta habtestét, s hajhálóba rejtette rakoncátlan fürtjeit, melyek talán sosem láttak fodrászt. Mintha valaki egyszer elrendezte volna őket így, s azóta csak a színük változott, mint a nyárvégi tájnak. Kerek arcának sápatagába csak az apróFolytatom az olvasást!