Egy kora tavaszi este…..fiatal pár szerette egymást….. a férj kicsit későn eszmélt. A feleség pár hét múlva orvoshoz ment, mert azt gondolta megfázott. A doki azonban közölte, hogy ezt bizony nem megfázásnak nevezik, talán inkább ráfázásnak. A fiatalasszony elkeseredett, sírt, hiszen alig 21 éves! Szinte még a gyerekkorból is aligFolytatom az olvasást!
…avagy nomen est omen Itt, az eddigi világom végén, a helyiek voltak talán az elsők egész eddigi utazásaim során, akik közül többen is megkérdezték, hogy mit jelent a keresztnevem. Mondjuk az én esetemben a vezetéknév is beszédes, de azt ugye nem személyesen én kaptam, még ha talán azt sem véletlenülFolytatom az olvasást!
…avagy kényszerű múltfeltárásom kalandos története Írta: Jámbor Diktálta: szó szerint az élet Lektorálták: a mindennapok most és a jövőben mindenkor …mert kérem az Istent, hogy amíg élek, segítsen méltónak maradnom a kegyre, amit menet közben kaptam. Hogy mindez honnan indult? Nos, az messzire vezet… Természetesen nem azon a bizonyos júliusiFolytatom az olvasást!
…avagy életiskolai gyorstalpaló „Ülj le mellém, valamit mondok!” A történet persze nem itt, hanem a velem született múlttal kezdődik. De azt még nem írtam meg. Mármint nem a múltat nem írtam meg, hanem az arról szóló bejegyzést. De hamarosan az is meglesz. Hiszen a saját, jövőbe nyúló múltunk vezet elFolytatom az olvasást!
…avagy összekötni az eget a földdel Húsz év után nemrég újra találkoztam a hálakő fogalmával. Az élet nagy rendező, tudja mikor kell emlékeztetnie. De soha semmit nem mond el előre. Éppen ezért nem tudtam pontosan, hogy miért is kotorászok a tenger fenekén kavicsot kutatva a hajóskapitányok városában, amely évszázadok ótaFolytatom az olvasást!