Torz tükörben elenyészik a lelkünk

Az előző bejegyzésemben a megértéseimnél tartottunk. Hogy kezdtem megérteni az életem különböző sorsfordító pillanatait, döntéseit, folyamatait. Azt, hogy önmagam holtterében éltem eddig az életem. A születésem történetét például már számos alkalommal olvastam, de csak most értettem meg igazán. Eddig olyan kis ’jópofa’ volt, örültem, hogy anyukám ilyen jól ír. CsakhogyFolytatom az olvasást!

Önmagam holtterében

Egy éve írtam egy végül nem publikált bejegyzést a Kerekeken guruló élet kapcsán az alábbi felvetéssel: Vajon megválthatja-e egy minibusz az életed? És rögtön hozzátettem, hogy Nyilvánvalóan nem, de elég közel állhat hozzá. Nem sokkal később elindultam egy 4.000 kilométeres utazásra egy minibusszal, mely utazás örökre megváltoztatott mindent. Pár hétFolytatom az olvasást!

A lélekre nem létezik protézis

„Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” Hamvas Béla Erről szólnak Justin Baldoni alkotásai is. Amikor ősszel a bírósági válaszlevél beadásának határideje taposott a nyakamon vaskos csizmájában és nyomta lelkem a padló alá…, nos, akkor mintha ketten lettem volna. Az egyik énem egy meggyötört,Folytatom az olvasást!

apa

…és ezt tiszta szívből tettem. Amikor megtudta, hogy megfogantam, akkor el akart vetetni. Még nem voltam négy éves, amikor azt mondta anyámnak – Jobb helyen van nálad! – és elhagyott bennünket. Alig múltam negyven, amikor egy hagyatéki tárgyalásra szólító közjegyzői idézésből tudtam meg, hogy már nem él. Közte semmi…. EbbenFolytatom az olvasást!

Gyűlölet és megbocsátás

Soha nem tudtam mi az a gyűlölet. Egyszer azonban beköszöntött az én életembe is. Sokáig kellett dolgozzon rajta, de egyszer csak sikerült áttörnie a falakat. Végül is meg kellett tapasztaljam, hogy tudjam milyen végtelen és csodálatos érzés a megbocsátás. Le sem tudom már írni, hogy miket éreztem. Hogy milyen gondolatokatFolytatom az olvasást!