A koffer
Végül álmok nélkül hagyta az éjszakát. Megszokott mozdulatokkal ült fel az ágyban, de a teste valahogy nem volt az övé. Ahogy az élete sem…Folytatom az olvasást!
Végül álmok nélkül hagyta az éjszakát. Megszokott mozdulatokkal ült fel az ágyban, de a teste valahogy nem volt az övé. Ahogy az élete sem…Folytatom az olvasást!
Egyszer csak elfogytak a toronyépületek a mágnesvasút ablakából, mint ahogy kiszalad a film a mozigépből, hirtelen szakítva meg mindent, ami addig csak létezett. Folytatom az olvasást!
Épp feleannyi idős volt akkoriban mint most… Lelkesen jön velem. Igazi kishölgy, s én rendszeresen kapom magam azon, hogy éppoly előzékenyen segítem, mint egy felnőtt nőt. S ő éppúgy adja is a kis kacsóját, s hagyja, hogy úriember lehessek mellette. Ezernyi kalandunk volt a városban a nyáron. Most azonban biciklireFolytatom az olvasást!
Későre jár. De ezt nem az óráról tudod. A csontjaidban érzed. Ma is folyamatosan csak másokért dolgoztál. Most végre elcsendesedett minden… Még eltart egy darabig, mire mindent rendbe teszel. Számodra itt még nincs vége. – Istenem, hogy mennyire belefáradtam már a játszmákba! – mondod ki szinte hangosan e gondolatokat, ahogyFolytatom az olvasást!
Úgy érezte magát, mint egy katonai gyakorlóterep, melyet épp most szántott fel egy páncélos hadosztály. Rajta is átdübörögtek azok a bizonyos lánctalpasok. A tél még sosem érkezett ilyen csikorgatóan. Pedig nem volt igazán hideg. Már csak álmodni tudott. Persze nem éjszaka, mert akkor már aludni sem. Menekülni akart ebből aFolytatom az olvasást!
| Studio Senso di Vita | Minden jog fenntartva! © | 2025