A kis forgószél

Épp feleannyi idős volt akkoriban mint most… Lelkesen jön velem. Igazi kishölgy, s én rendszeresen kapom magam azon, hogy éppoly előzékenyen segítem, mint egy felnőtt nőt. S ő éppúgy adja is a kis kacsóját, s hagyja, hogy úriember lehessek mellette. Ezernyi kalandunk volt a városban a nyáron. Most azonban biciklireFolytatom az olvasást!

Csontokba zárt csend

Későre jár. De ezt nem az óráról tudod. A csontjaidban érzed. Ma is folyamatosan csak másokért dolgoztál. Most végre elcsendesedett minden… Még eltart egy darabig, mire mindent rendbe teszel. Számodra itt még nincs vége. – Istenem, hogy mennyire belefáradtam már a játszmákba! – mondod ki szinte hangosan e gondolatokat, ahogyFolytatom az olvasást!

Visszaszámlálás

Úgy érezte magát, mint egy katonai gyakorlóterep, melyet épp most szántott fel egy páncélos hadosztály. Rajta is átdübörögtek azok a bizonyos lánctalpasok. A tél még sosem érkezett ilyen csikorgatóan. Pedig nem volt igazán hideg. Már csak álmodni tudott. Persze nem éjszaka, mert akkor már aludni sem. Menekülni akart ebből aFolytatom az olvasást!