Közelebb a távoltól
Érezte, hogy egyre rövidebb ideig képes valami újat kipréselni magából, s ezen egy újabb kávé nyújtotta illúzió sem segített. Valahogy semmi sem vitte közelebb a távoltól.Folytatom az olvasást!
Érezte, hogy egyre rövidebb ideig képes valami újat kipréselni magából, s ezen egy újabb kávé nyújtotta illúzió sem segített. Valahogy semmi sem vitte közelebb a távoltól.Folytatom az olvasást!
Halkan lépdelt a márványpadlón. Végtelennek tűnt az út az ajtóig, ahogy a pepita járólapok lomhán váltogatták egymást. Egy szót sem szóltak többé. Susan nem is hallotta, ahogy Jákob elhagyta a lakást.Folytatom az olvasást!
Úgy érezte, hogy a helyiség sárgászöld, súlyos, savanyú levegőjét legfeljebb tömbökben lehetne csak kihordani, magától már elszivárogni sem tud…Folytatom az olvasást!
Egyetlen csodaszép pillanat maradt kettejüknek, épp egy ilyen nyár eleji délutánon. A tóparton sétáltak, amikor eleredt az eső, s ők egy fűzfa oltalma alá menekültek.Folytatom az olvasást!
Fakósárga falának oldalán egyetlen ablaka, mint sapkába húzott szem figyelt. Deszkákból tákolt mustárszín ajtaja jellegzetes nyikorgással tárta fel e varázslatos kunyhó titkait valahányszor beléptem rajtaFolytatom az olvasást!
| Studio Senso di Vita | Minden jog fenntartva! © | 2025