avagy ahogy a végtelen felszabadít Vad volt. A méretes kövek kasztanyettaként ropogtak a sodrásában. Messziről hallatszott a hullámverése. Nem vagyok valami nagy úszó. De ellenállhatatlan volt a vonzalom. két esztendeje – igaz északabbra, de – épp az ő végtelensége kényszerített térdre, s mosta át a lelkem. A szerelem hozott vissza.Folytatom az olvasást!
Robotpilóta üzemmódban repülünk át évtizedeink felett, s többnyire csak egy katasztrófa ébreszt fel, hogy zuhanunk, ideje lenne átvenni az irányítást a becsapódás előtt.Folytatom az olvasást!
Ekkor, mint ki peronra áll, kilépett a hidegbe. Lelke megkapaszkodott az éltető napsugarakban, s egy darabig még velük emelkedett.Folytatom az olvasást!
Egyszer csak – mint akit megszállt az ihlet – egy lapos, fekete borítású füzetet húzott elő kopottas zakója belső zsebéből. Épp elfért a markában. Olyan volt, mint amit a nyomozók használnak jegyzetelésre a régebbi filmekben, hogy segítsen nekik emlékezni minden pillanatra.Folytatom az olvasást!
Úgy érezte megfullad. Nem bírta tovább egy légtérben ezzel a nővel. Haragudott magára. Haragudott, amiért azt hitte, hogy ha mellette dönt, majd minden jobb lesz.Folytatom az olvasást!