Rendezvények világában

Emlékszem egy rocker srácra, akit épp szerettem volna irányba állítani, bár azt sem tudtam hol fogjam meg a szegecselt bőrdzsekijében az egyik hajnali záráskor, mert annak rendje és módja szerint már nem volt szomjas, ám ennek következtében a tájékozódási képességei sem tették lehetővé, hogy legalább az ajtón kitaláljon, nemhogy haza…

Akadékoskodni kezdett. Nekiállunk veszettül csaholni egymással, mint a kutyák. Egy idő után elnevettem magam. Annyira abszurd volt a szájkarate és az egész helyzet, hogy kezet nyújtottam neki és mosolyogva bemutatkoztam. igy már ő sem tudta tovább húzni a kötelet, mert megszűnt az erő, és boldogan fogott kezet velem, majd békében elváltunk. Szerintem itt tanultam meg a konfliktuskezelést. Azt csak remélem, hogy ő meg kellően tudta már a hazautat… Bár a részegek védőszentje ugye!

A másik emlékem, hogy épp az akkor még létező Fontana Üzletház (V. kerület, Váci utca, Régi posta utca kereszteződésében, a Váci utca 16. szám alatt volt megtalálható) paravánjaira ragasztgattam bőszen a kis plakátjaimat a klub programjáról, amikor egy autó motorjának halk mormogására lettem figyelmes.

Oda autó akkoriban nem hajthatott be, pláne nem április 4-én, ami az akkori rendszerben állami ünnep volt, mivel a hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva. Úgy hívták, a felszabadulás ünnepe.

Igen, jól sejted kedves Olvasó, egy Zsiguli volt az. Vagy ne káromkodjak? Ha azt mondom, hogy Lada, akkor az már azért mond valamit, ugye? Nos, akkoriban a rendőrautók java ilyen típusú gépkocsi volt. És igen egy rendőrautó volt az.

Azt próbálta megtudni a biztos úr, hogy miféle rendszerellenes tevékenységet folytatok én itten, ezen a holdfényes ünnepi hajnalon. Nem ragozom, a vége az lett, hogy én távozhattam szabadon, de a megmaradt plakátokat mind magával vitte, de nem tudom, hogy mit csinálhatott vele, mert a bulin egyetlen rendőrrel sem találkoztunk.

Az 1983 óta hagyományossá vált Balaton-átúszás évente ismétlődő nyári sportesemény, de a napfogyatkozás generációnk életének egyetlen „helybe jövő”, s igy megismételhetetlen történése, melyre nagyszabású rendezvényt építettünk. A jelenség ugyanis annyira ritka, hogy Magyarországon 1999 előtt 1842-ben láthattunk hasonlót, a következőre pedig feltehetőleg 2081-ig várni kell.

Kibéreltünk egy egész vonatszerelvényt, és az újságírókat, valamint a kiemelt partnereket ezen utaztattuk le Balatonfüredre, ahonnan autóbuszokkal vittük át őket Tihanyra.

Valamiért 560 vendégre emlékszem, akiknek igyekeztünk a legnagyobb kényelmet biztosítani, étellel, itallal ellátni őket a vonatút során.

De nekem valamiért már akkor is nagyon fontosak voltak az „egyszerű melósok” (takarítók, biztonsági őrök, portások, stb.), és ez később is nagyon jól jött az életemben, elsősorban a rendezvények során.

A vonaton vagononként volt egy-egy biztonsági őr, akik nem hagyhatták el a szolgálati helyüket, így a nagy melegben rendszeresen vittem nekik hűsítőt.

Hatalmas volt a tömeg, hiszen a fél világ ellátogatott akkor Magyarországra, és a többség a Balatonról akarta szemlélni a napfogyatkozást.

A legelső buszban voltam és emlékszem, ahogy a motorosrendőrök ék alakban törték az utat előttünk. Volt pénz lóvéra, na!

Lenyűgözött, ahogy az ék csúcsában, legelöl motorozó rendőr felállt a motorján, és síppal a szájában, széles karmozdulatokkal oszlatta a tömeget előttünk.

Tihanyban aztán nagyszínpad, Pa-dö-dö, a sör a halig ért, meg minden. Ja! És nem hiszitek el, de végül még napfogyatkozás is volt!

Egyik legjelentősebb, egy egész községet megmozgató projektem a 2007-ben indult, etyeki Korda Filmstúdió toborzási programja volt. Eleinte a Filmstúdió nem akart helybélieknek munkát adni, pedig Demján Sándornak volt élő kötődése Etyekhez. Erről bővebben a HR szakmai képzettségemet és tapasztalatomat bemutató oldalon olvashatsz >>>>>>

Ezen felül juniálist szerveztem a gyereknek, szemétszedést a temetőben és a kiserdőben, számháborút a családoknak, részt vettem a családi fasor ültetésben a családommal, a dióliget ültetésben egy kisebb csapattal, kétszer is megszerveztem az Országos Egyetemi és Főiskolai Hegyikerékpár Verseny etyeki futamát, s talán a legnagyobb, szintén az egész községet megmozgató rendezvény projektem, a 2008-as Békejel megmozdulás volt, melynek kitalálója és főszervezője lettem. Az eseményről készített kisfilmet másnap levetítették az országos Békejel megmozduláson is, a budapesti Hősök terén.

Egyszerre láttam értékét a személyes értékesítésben, az alvállalkozókkal történő együttműködésben, az elemzésben és stratégia tervezésben, vagy éppen a külső és belső kommunikációban szerzett gyakorlatomnak.

Májusban pedig felépítettem a TNI Arénát, egy nagyszabású rendezvényközpontot a budapesti MOM Parkban, mely hamarosan az értékadó képzések és előadások, marketingesemények, valamint közösségi programok Mekkája lett komoly előadókkal és médiafigyelemmel. A vállalat számára pedig egy sikeres forgalomnövelő és márkaépítő eszköz.

Olyan nagyvállalatok hozták ide rendezvényeiket, mint a Coca Cola, a Richter, vagy az amerikai TREK, és olyan illusztris előadóik voltak, mint például Kürti Sándor, Sas István, Réz András, Sugár András, vagy éppen Győrfi Pál.

De megtisztelte jelenlétével a rendezvényeinket Egri János, Fábián Éva, Kékesi Dániel (Danny Blue), Talmácsi Gábor (Talma), Kótai Mihály, Vincze Ottó, Rácz Félix, Balázs Gyula (Kowalsky), Várkonyi Attila (DJ Dominique), Dombóvári Gábor, Vincze Lilla, és a kkv szektor megannyi szereplője, tanácsadója is, mint például Lacfi Ági, Juhász Attila (Ipari Fórum), Doubravszky György, Gyurka András, Surányi Ferenc és Wolf Gábor.

Itt került megrendezésre a Játék Napja I-II. A Közösségi Marketing Nap I-II. A Nomád Cégvezető nap. Az Ű nap, mely még a Marketing Navigátorban is szerepelt kreatív elnevezése miatt, és még felsorolhatatlanul sok esemény.

Évek óta tartó negatív tendenciát sikerült mindezzel megfordítanom, így ez az időszak egyfajta kríziskezeléseként is felfogható. Jelentős paradigmaváltást kellett véghez vinni mind a belsős kollégák, mind pedig a viszonteladói körben.

10.000 kilométert autóztam az országban, szállítottam a standfelszerelést, a gépeket és a szóróanyagokat, építettem és bontottam minden helyszínen a standokat, tartottam meg a bemutatókat és adtam interjúkat az újságíróknak. Mint például ezen a felvételen is, Miskolcon:

Ifjú korom óta használok szerszám-, valamint erdészeti és kertészeti gépeket, de rendszeresen részt vettem a STIHL belső képzésein, Bodor László műszaki marketing menedzser és Szentesi Levente termékbemutatóin, hogy elsajátítsam és tovább is tudjam adni a STIHL robbanómotoros és akkumulátoros gépeinek, kéziszerszámainak, kiegészítőinek ismereteit, használatuk előnyeit.

A roadshow sikereit követően már országos mezőgazdasági nagyrendezvények feltérképezését, és a vállalat azokon való részvételét javasoltam, és kaptam meg feladatul. Az újabb roadshow során értesültem arról, hogy a STIHL egyszer már részt vett a Harley Davidson alsóörsi fesztiválján, de a részvétel felemás eredménnyel zárult, és a részvétel költségei sem feltétlenül hozták az elvárt eredményeket.

Meggyőztem hát a STIHL vezetését, hogy felveszem a kapcsolatot Dobai Attilával, a Harley Davidson magyarországi atyjával – akit ekkor még csak nem is ismertem – és kiharcolok egy sokkal kedvezőbb költségekkel járó, ámde volumenét tekintve jóval nagyobb részvételi lehetőséget a következő fesztiválon.

A tárgyalás eredményeképpen 400 m2-nyi kiállítóstandot kaptam fele akkora költségért, mint az előző évi.

Minden hasznosítható reklámanyagot, megállítótáblát, molinót, strandzászlót, stb. elhoztam a STIHL budaörsi raktárából. A standot teljesen egyedül rendeztem be, a megjelenés teljes koncepcióját egyedül dolgoztam ki.

Két, egyenként 3×6 méteres sátrat állítottam fel, és meghívtam a ZeroGravity függőszékek gyártóját, hogy legyen övé a harmadik, és így a vendégek a függőszékek kényelméből csodálhassák a motormosást, melyek a STIHL magasnyomású mosóival történtek, a fafaragást, melynek során Dobai Attila egy motorostársat kapott az Alsóörsön kiállított szobrához, valamint a STIHL Timbersport bemutatót.

A fesztiválon az Animal Cannibals két tagja mint az esemény ceremóniamesterei rendszeres látogatói voltak a standnak, mert annyira jól érezték ott magukat. Többször méltatták is a hangosbemondón keresztül, mint legjobb standot.

Az eseményről számos újságcikk jelent meg. Csak, hogy néhány példát említsek:

Motorrevü

Hirbalaton

RBiker

Alapjárat

Funzine

Lángoló Gitárok

Tesztmotor

A videós felvételek ezen a csatornán is megtekinthetők összegyűjtve.