Már gyermekkoromban is egyfolytában a kertet alakítgattam, csinosítgattam. A nagyszüleimtől sajnos nem igazán volt módom tanulni, túl kicsi voltam még akkoriban, amikor a kertünk gazdagsága a fénypontján volt és ők még éltek…
De anyai nagyapám örökségül hagyta az ereszcsatornába szerkesztett kis lebillenő fület, amit én csak vízlopónak hívtam, mert a segítségével egy odahelyezett hordóba lehetett gyűjteni az egyébként szabadjára engedett vizet.
Azóta is alkalmazom, amikor csak tudom – pedig eleinte még nem is sejtettem, hogy ennek egyszer különös jelentősége lesz a száraz időszakokban.
Talán elsőként, de mindenképpen az elsők között valósítottam meg Magyarországon a dr. Országh József-féle vízönellátó rendszert is. Még a Duna Televízió is forgatott velem egy riportot akkoriban.
Faültetés – életem egyik fő vonala
Ami a faültetést illeti, valahol 2–3 ezer fa ültetésénél tarthatok. Már nehéz lenne összeszámolni…
Gyermekkorom meghatározó helyszínén, Kőbányán is sok fát és egyéb növényt ültettem. Aztán Érden már százasával, ahogy Etyeken is.
Kőbányán és Érden még csak a saját kertjeimbe, de Etyeken már közösségi terekre is.
Együtt ültettünk például berkenye sort a temető elé, családi fasort az Etyeket Biatorbággyal összekötő műút mellett, és dióligetet a könyvtárhoz a helyi közösséggel, és itt ültettem el a két gyermekem születésének emlékére is egy-egy fát.
A fiam születésének emlékére egy kanadai juhart, mely gyorsan a kétszintes szomszédos ház tetőgerince fölé emelkedett – ahogy a fiam is sudár, szép szál legény lett azóta.
A lányom egy gyönyörű fűzfát kapott, amelyet egy másik fa ágának gyökereztetésével ültettem el. Ki tudja? Talán mert a fűzhöz gyönyörű érzelmi emlékeim fűznek.
Egyik sem tudatos választás volt, mindkettő intuitív módon született.
A lányommal meg is látogattuk azóta a régi házunkat. Nagyon nem kellett bekukucskálnunk, mert a fák túlnőttek már szinte mindent.
A baji szőlőhegyben aztán ismét százasával ültettünk fákat a lányommal. Igaz, ezúttal is főként a saját kertünkbe. No de, nem sorolom tovább…
Környezettudatos életmód a mindennapokban
Etyeken perlátorokat építettem a csaptelepekbe, energiatakarékos izzókat helyeztem a világítótestekbe, gyűjteni kezdtem az esővizet és megkezdtem az önellátó zöldségtermelést.
Eleinte inkább csak a szép ágyások kialakítása és a haszonnövényeknek szánt területek bővítése foglalkoztatott, később azonban találkoztam a Hügelkultur fogalmával, és megépítettem az első dombágyásomat is – a tőlem megszokott maximalizmussal.
Később magaságyásokra váltottam, de épül majd még dombágyás – abban biztos vagyok!
Közben egy tömegkályhát is építettem 2012-ben, hogy lecseréljem a gázfűtést:
Saját farm
Még ebben az évben megvásároltam első telkemet a baji szőlőhegyen, majd az évek során további kettő telekkel egészítettem ki a birtoktestet.
Eleinte az első telken kezdtem meg a mintakert projektet a STIHL és a HiKOKI nagyvállalatok támogatásával, de már az első perctől a fenntarthatóság jegyében alakítottam át, illetve építettem meg az épületeket is.
Így például vélhetőleg elsőként, de mindenképpen az elsők között hoztam létre a Dr. Országh József féle vízönellátó rendszert, melyről még a Duna Televízió is forgatott velem egy riportfilmet.
A permakultúra felfedezése és elmélyítése
Szintén ebben az időben találkoztam először a permakultúra fogalmával, az amerikai Larry Korn révén, aki Masanobu Fukuoka tanítványa volt.
Larry sajnos már nem él, de én azon szerencsések közé tartozhattam, akik 2013-ban részt vehettek egy online kurzusán. Ekkor tanultam először permakultúrát.
S bár a permakultúra elvei és módszertana egyetemesek, valahogy mégis egészen másfajta szemléletmódot kaptam Larrytől, mint amit manapság tapasztalok.
Majd tíz évvel később, 2022 februárjában indult az Életfa szervezésében egy nagyszabású permakultúra-tervezői program, melynek augusztus végi záró táborára szerintem amíg élünk, emlékezni fogunk a társaimmal.
Így lettem hivatalosan is nemzetközi permakultúra tervező.
Erről bővebben itt olvashatsz >>>>>>
Ezzel végleg a fenntarthatóság felé fordultam. A STIHL és a HiKOKI támogatásával elindított mintakertet korábban is a fenntarthatóság jegyében építettem, de ebben az évben már teljesen a permakultúra irányába vittem tovább teljesen egyedül.
Alkotások, építések, közös élmények
Ekkor építettem meg az egyik legszebb és legnagyobb fűszerspirálomat, az első walipinimet, és egy 30 köbméteres tavat is kialakítottam – növényesítettem, betelepítettem halakkal.
Építettem gilisztatornyot, raklapágyást, Miyawaki erdőt, stb…
Azóta részese lehettem egy hazai 80 hektáros, egy 117 hektáros, és egy külföldi 21 hektáros permakultúrás birtok fejlesztésének.
Kértek már fel számos projektre, és évek alatt építgettem a saját, 5360 m²-es birtokot is tovább.
Energiatudatosság és önellátás
Már Etyeken áttértem a fürdőkádról a víztakarékos zuhanyra, és gondosan elzártam a vizet szappanozás közben. Sőt, még saját szappant is készítettem! Meg illóolajat is pároltam le a saját gyűjtésű növényekből.
Ahogy fentebb említettem, megépítettem az első tömegkályhámat is – hogy kiváltsam a gázt, és semmihez sem fogható hőérzetet biztosítsak a családomnak.
A baji szőlőhegyben pedig már áttértem a WC-ről a komposzt toalettre. Már régóta tudtam, hogy a háztartások vízfogyasztásának 33%-a a vízöblítéses csészében tűnik el a semmibe, de ekkor sikerült először megvalósítani és áttérni a komposzt toalettre.
A vízlábnyomunkról és néhány megoldási javaslatról készítettem egy komolyabb leírást is, melyet itt olvashatsz >>>>>>
Tudásmegosztás, közösségépítés
Korábbi blogjaimat is a fenntarthatóságnak szenteltem, szenvedélyesen gyűjtöttem a témába vágó filmeket, sőt, még egy filmklubot is létre akartam hozni Budapesten, a MOM Parkban, ahol egy rendezvényközpontot építettem fel az egyik amerikai nagyvállalat magyar kereskedelmi és marketing igazgatójaként, és ahol előadásokat és filmvetítéseket is szerveztem a témában.
Bejártuk az ország őko közösségeit, előadókat hívtunk meg az ország számos pontjáról, könyvbemutatókat szerveztem, stb.
Állattartás és globális modellek
Az állattartás hullámokban jelent meg az életemben, bár kutyusunk szinte mindig volt. Gyermekkorom ebbéli emlékeit leginkább édesanyám tartja bennem.
Igaz, már 2013-ban találkoztam Allan Savory, zimbabwei ökológus, biológus és farmer nevével, és a holisztikus legeltetési modelljével, miután megvettem a baji birtokot – de akkor még nem láttam neki az állattartásnak.
2018-tól kezdtem csak el kecskéket, juhokat, tyúkokat, fürjeket, nyulakat is tartani, a birtokkal pedig csatlakoztam a Savory Global Networhoz is, hogy megvalósítsam a regeneratív állattartást.
Helyi közösségek, globális gondolkodás
A Blue Zones fogalmával 2008-ban találkoztam először, amikor megjelent Dan Buettner könyve a témában.
Nemrég néztem meg a 2023-ban készült Netflix-sorozatot is, és most egy olyan helyre sodort az élet, ahol minden adott egy ilyen közösség tudatosításához.
Tudatosítás, hiszen évszázadok óta élnek ennek megfelelően. Nem tanítani kell őket – hanem tanulni tőlük, és tudatosítani bennük a saját csodájukat.
Említhetném még a szelektív hulladékgyűjtést, vagy még inkább a zero waste, azaz a hulladékmentesség gyakorlatát, és az arra való törekvést is az életemben.
Ugyanígy a less is more, azaz a „kevesebb több” elvét is. Végül is ez utóbbihoz rendesen hozzásegített az élet alapból is, hiszen folyamatosan vesztettem el mindenemet.
De foglalkoztam a Transition Town Movement elveivel és tanításaival is.
2023 tavaszán a permakultúrás társaim meghívtak Lengyeltótiba, a Manas projektbe, kivitelezési vezető pozícióba. Ekkor azonban én lélekben már úton voltam Portugáliába. Az utazás életem legnagyobb metamorfózisává válik, melynek során elveszítettem mindenemet, de végül megtaláltam önmagam és megtanultam, hogy – ahogy Hamvas Béla fogalmaz
„Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.”
Minderről naplót kezdtem írni:
1. rész: Jogodban áll elveszíteni mindened.
2. rész: Isteni Pokoljárás
…a folytatást pedig az Életrajzolatok rovatban találod.
Ma már egyértelmű a számomra, hogy enélkül a mindent átmosó utazás nélkül nem is szabadott volna csatlakoznom nemhogy a Manas projekt csapatához, de egyetlen közösséghez sem.
Így később is fel tudtam mérni, hogy helyem, ideológiákon felülemelkedésem, értékteremtésem lehet-e azokban a közösségekben, ahova meghívást kaptam a továbbiakban.
Az embert és az életet, a minden élővel harmóniában együttműködő emberi közösségeket szívvel-lélekkel szolgáló közösség tagja szeretnék lenni. Gondolatokkal és cselekedetekkel építeni az egyes embert és a legkülönfélébb közösségeket egyaránt, valamint a lakó- és természeti környezetet.
Óvni a természetet és aktívan segíteni a regenerációját. Gyógyítva gyógyulni és tanítva tanulni. Alázattal és szeretettel. Kiteljesedve szolgálni a közösséget, amely a fenntarthatóságra és az önellátásra törekszik, lelki békét, megnyugvást, feltöltődést, egészségre nevelést ad tagjainak és másoknak.
